E havi számunk ötlete a TAVAM levelezőlistáján kialakult "beszélgetés" kapcsán született.  A TAVAM Klub témájához kapcsolódva egyik társunk nagyon őszintén leírta gondolatait, kételyeit azzal kapcsolatban, hogy vállalna-e olyan gyermeket, akiről már a terhesség alatt kiderül, hogy sérült.  Leírta, hogy más családnál úgy látja, hogy ez sokszor vállalhatatlan teher, és jobb lett volna, ha a súlyosan fogyatékos gyermek meg sem születik.  Az ebből kialakult levélváltás során olyan megrázó és szép történetek kerültek elő, hogy úgy éreztük, a témával foglalkozni kell.  Volt olyan társunk, aki arról számolt be, hogy késői és nem várt gyermekét nem tartotta volna meg, ha kiderül, hogy sérült - és megosztotta velünk azt is, hogy most is nyomasztja az, hogy ezt a most 18 éves, egészséges gyermek máig nem tudja.  Volt, aki saját családja életéből hozott példát, leírva azt a boldogságot, amit autista fiával élnek meg.  Érdekes, hogy azok közül, akik közvetlen tapasztalatokkal rendelkeznek a sérült gyermekről, senki sem értett egyet a vitaindító levéllel, de általában elfogadták annak a véleménynek a létjogosultságát is.  Én a vitában nem vettem részt, de most röviden leírom egy kedves közeli rokonom esetét.  Második terhessége alatt, rossz AFP értékek miatt genetikai vizsgálatra küldték, amely a magzatnál Edwards-szindrómát mutatott ki.  (Ez a 18-as kromoszóma triszómiája: a gyermek gyakorlatilag életképtelenül születik.)  Rokonom ebben az esetben érthető módon az abortusz mellett döntött, de a tökéletes ultrahang felvételek miatt az utolsó pillanatban szerencsére több szakvéleményt is kért.  Sok-sok idegtépő hét után, a második genetikai vizsgálat nem mutatta ki a betegséget.  Mint később kiderült, tankönyvi, ritka eset: a szindróma csak a méhlepényben alakult ki.  A kislány egészséges, gyönyörű, és most három és fél éves.  Ez a történet persze nem érv sem egyik, sem másik oldalon, csak még egy illusztráció arra, hogy milyen nehéz döntés előtt állnak a rossz vizsgálati eredményt kapó családok, anyák.  A döntést mindenkinek magának kell meghoznia.  És a vita kapcsán az is kiderült, hogy egész máshogy gondoljuk, hogy döntenénk, ha ez csak elméleti lehetőség, mint amikor mi kerülünk ebbe a helyzetbe. 

A megújult Hírlevél második számát olvashatjátok.  Reméljük (de ezt jelen sorok írásakor még nem tudom biztosan), hogy sikerült elhárítani azokat a technikai hibákat, amik a múltkor az olvasást is zavarták, és most már mi is a tartalomra koncentrálhatunk.  Szeretném, ha a Hírlevél közös munka lenne, amely tükrözi a TAVAM-ban folyó munkát, vitákat, együttgondolkozást,  - szerencsére ebben a számban már vannak erre utaló jelek.  Köszönöm mindenkinek, aki részt vett a létrehozásában, és a többieket is buzdítom írásra, ötletadásra, közérdeklődésre számot tartó anyagok, képek küldésére!  Úgy belejöttünk, hogy a következő szám remélhetőleg február végén megjelenik, és témája a kisgyermekes anyák munkaerő-piaci helyzete lesz.

Korányi Noémi

tavamhirlevel@yahoo.com