Megszülettünk. Jó fél év várandósság után, íme itt vagyunk. Bő fél év, igen, hisz tavaly december óta választhatnak a csatlakozók, hogy drótpostán, vagy csigapostán kérik a hírlevelet, esetleg mindkét formában. Választás volt, hírlevél nem. Mármint eddig. S nem volt tagdíjfizetés se, mert hogy festene, kérem, egy árva csekkel – akárha széllel – bélelt boríték csak úgy magában... Így, hogy a csekk és a hírlevél kéz a kézben kopogtatnak a hónap elején, mindjárt barátságosabb a dolog. Egy fokkal. Persze azok számára, akik a digitális világot jobban kedvelik, vagy eszükbe jut az erdő fáinak fogyása, ha olyasmit látnak papírra nyomtatva, ami monitoron is megteszi, ott a drótposta továbbra is. S ezért is használunk újrapapírt. Ezt az első számot azért nyomtattuk ki mindenkinek hagyományos formában (is), hogy legalább egyszer láthassa milyen. Hogy a kezébe foghassa. Hogy megmutathassa az arra járóknak, láthassa az arcukat, amikor a kezükbe nyomja, és olvasni kezdik. Hogy a Ti segítségetekkel azokhoz is eljuthasson, akik nincsenek még otthon a világhálón, vagy akiknél nincs otthon világháló – egyelőre ők vannak többen. S azután hadd szóljon, jöhet–mehet a hírlevél és átutalás dróton, üvegszáloptikán, rádióhullámok útján, vagy telepatikus úton is...

De ne vessük el a papírt teljesen. Mert ez belegyűrhető a táskánkba, elővehető és megmutatható beszélgetés közben, felolvasható néhány sora egy találkozáskor, tovább adható a mailtatlankodóknak is, sőt, nemcsak küldhető, hanem egy telefonnal, egy SMS-sel küldethető is: meglehet, hogy ez a „hírlevélküldetés" néhányaknak fontos küldetés! Játék a szavakkal? Igen, de több annál, gondold csak meg: ha küldesz egy nevet és címet SMS-ben, mailben, faxon, vagy levelezőlapon, hogy küldjünk ide, vagy oda egy bemutató példányt a hírlevélből, nem kell indokolnod, hogy miért: Már ott is vagyunk a postán! Ki tudja? Lehet, hogy éppen így tudod majd megéreztetni valakivel, hogy miről szól az, amit csinálunk, az, amiért itt vagyunk. Hiszen nem is olyan könnyű elmondani, amikor megkérdezik: mi az, hogy TAVAM? Te miért csinálod?

Mindenki másért csinálja. Másért, másnak, de magának is, Másért és másként, magáért és ugyanazért. Hogy ki kiért, miért, hogyan, erről is szólnak a következő sorok, oldalak, a következő hónapok hírlevelei, amit nem mások írnak, hanem mi magunk, te és te, akik együtt, egymásnak adjuk és kapjuk az információt, az élményeket és tapasztalatokat a várandósság, szülés, születés, gyermekágy, a nőiség dolgáról és miről is? De ez már egy következő írás témája. Miről is szól, a TAVAM? Hát ez az...

Haas György